Közel 500 oldalas, keménykötésű, szép kiállású, gyönyörű színes képekkel díszített, megkímélt állapotú könyv.
A szerzőnek a magyar kiadáshoz írt előszava.
”Testvéreimet keresem én…”
1989 május 1-én jártam először a ma már nem létező Szovjetunióban. Erősen berozsdásodva ugyan, de még ott lógott akkor a világ egy hatodának egét elhomályosító kommunista vasfüggöny. Az áldatlan emlékű baloldali rendszer nem akarta, hogy a zsidók ”feljöjjenek” azaz hazavándoroljanak Erec-Jiszraelbe, Izrael földjére, és még kevésbé, hogy rendszeres zsidó oktatást-nevelést nyújtsanak a gyerekeiknek. A zsidók millióit vágta el Izrael örökségétől és kebelezte be, asszimilálta őket.
Moszkvai látogatásom utolsó estéjén a Nagy Zsinagógában tartottam előadást az Ómer-számlálásról. A Maarív, az esti ima után, tizenegy óra tájban elindultam a szállodám felé. Velem tartott három öreg zsidó; már tudták, hogy másnap hazautazunk. A szálloda kapujában, a búcsúzásnál egyikük sírva fakadt, amiért őneki ott kell maradnia ”az árok fenekén…” ”Jöjjön velem!” – biztattam. ”A maga korában már biztosan kiengedik. Mit sír?” Sírva felelte: ”Egyetlen lányom van, nem zsidó a férje, és van két gyereke. Azok az én unokáim! Az én unokáim azok, mert zsidó anyától születtek, és az az én lányom! Ők az én egész életem, minden reménységem. Havonta egyszer elhozza őket, mert nem Moszkvában laknak. Amikor megérkeznek, az egyiket az egyik térdemre ültetem, a másikat a másikra, és hangosan elmondjuk együtt: Smá Jiszróél! Halljad, Izrael! az Úr a mi I-stenünk, Ő az egyetlen Úr! Olyankor tudják, hogy ők zsidók. Ha én elmegyek innen Izraelbe, ki fogja eszükbe juttatni? A lányom, az nem fogja. A férje még kevésbé. Gondolhat az ember csak saját magára? Persze, hogy boldogan mennék Izraelbe és élnék zsidók között, de olyan vagyok, mint egy kapitány, az sem hagyhatja el a süllyedő hajót, amíg van rajta utas. Az unokáim miatt maradok itt!”
Nem jött álom a szememre éjszaka. Elhatároztam, hogy mindenféle nyelvre le kell fordíttatnom ezt a könyvet, a kezébe kell adnom az öreg zsidó unokáinak, baloldaliak hálójába került minden zsidónak. A könyv eredetije 5738-ban (1978-ban) jelent meg, eljutott már Zürichbe, Glasgowba, Manchesterbe, Antwerpenbe, Manilába, Melburnebe, Johannesburgba, Cape Townba, New Yorkba, Los Angelesbe, a világ négy sarkán forgatják. Azokhoz is el kell jutnia, akik nem tudnak héberül, hogy azokat is bevezesse a zsidóság szellemébe, gondolkodásmódjába, törvényeibe, szokásaiba, a zsidó életbe. A könyv csak olyasmivel foglalkozik, ami minden zsidót közvetlenül érint, a gyakorlati ész számára felérhető kérdésekre ad ugyanilyen válaszokat, az ilyen kérdésekre: Mit kell megtenni? Kinek? Miért? Mikor? Hol? Hogyan?
1991-ben megjelent a könyv oroszul, most pedig, ahogyan annak idején elhatároztam, ismét lépek egyet, és a magyar nyelvű zsidónak is a kezébe adom a könyvemet.
Áldott emlékű bölcseink mondták: ”A Törvénynek nem az elemzése a fő dolog, hanem a végrehajtása.” Ugyanők mondták ezt is: ”Nagy dolog az olyan Tóratanulás, amely cselekedethez vezet.”
Magyarország zsidósága kezdettől fogva gyökereihez ragaszkodó, hagyományait őrző zsidóság volt. A világ zsidósága sokat köszönhet a magyar zsidóságnak mindazért, amivel hozzájárult a Tóra fenntartásához. Olyan szellemi vezetők sorát adta népünknek, mint Chatam Szofer és tanítványai vagy a Szatmár, a Munkácsi chaszid rabbidinasztiák. Híresek voltak a magyarországi jesivák, a nyitrai, a pápai és még annyi más, messzire világított fényük. Sok-sok éven át volt Magyarország a Tóra, a zsidó tudományok, a chasszidizmus fellegvára. Jeruzsálem, 5754. Israel Méir Lau Izrael főrabbija.
Egy lelkes olvasó 26 oldalon megjelöléseket tett a könyvbe, 4 helyen egyszavas fordítást is bejegyzett, de ettől a tartalma megmaradt ugyanolyan nagyszerűnek. Nem csak zsidóknak ajánlom, érdekes megismerni a közöttünk élők sajátos hitét, kultúráját. Keresett, csekély példányszámban megjelent könyv, értékes tartalma mellett a könyvespolc mutatós darabja.
személyes átvétel Bp. III. kerben, vagy átutalást követően, ajánlott levélként postázom.
50/105-06-19
Angol
