Recrudescunt ​Vulnera Radnóti Sándor

350 oldalas
Bírálataim ​e gyűjteménye szerves folytatása a Mi az, hogy beszélgetés? címmel a Magvető Kiadónál megjelent kötetemnek. A folytatás szónak nem (csak) kronológiai értelme van. Mert igaz ugyan, hogy ez a kötet tartalmazza azokat az újabb írásaimat is, amelyeket a hosszú átfutási idő miatt már 1986-ban lezárt válogatásba nem vehettem föl, de tartalmaz számos korábbi írást is. Oka ennek részben az, hogy az előző kötet szigorú tematikus önkorlátozásával, a majdnem kizárólag mai magyar irodalmi anyaggal szemben most közrebocsátom néhány fontosabbnak ítélt filmkritikámat, alkalmi, publicisztikai és teoretikus írásaimat is: a kizárólag egyedi művekre, illetve életművekre összpontosító írásokkal szemben itt megjelentetem a nagyobb folyamatokat és összefüggéseket taglaló cikkeimet is. Ám a döntő ok az, hogy most gyűjthettem kötetbe azokat a bírálataimat – az írásoknak majdnem a fele ilyen –, melyeket a 70-es évek második felétől kezdve csak szamizdatban és/vagy külföldön publikálhattam. Azt remélem, hogy az előző kötet bírálataival egy időben keletkezett kritikák kiegészíthetik és gazdagíthatják a munkáim iránt érdeklődő olvasók benyomásait, de ellentmondást a kettő között nem fognak találni.
Recrudescunt vulnera – a címet egykori Beszélő-beli kritikai sorozatomtól kölcsönöztem. II. Rákóczi Ferenc szavai – megújulnak sebei (a jeles magyar nemzetnek) – kicsiny gyermekkorom óta kísértenek mikor a Parlament előtti lovasszobor talapzatáról silabizáltam őket. A késői Kádár-korszak szellemi klímájában ez az ige időszerűnek tűnt. Most is.
A KÉPEKEN LÁTHATÓ ÁLLAPOTBAN.
SZEMÉLYESEN BUDAPESTEN LEHET ÁTVENNI, VAGY ELŐRE UTALÁS UTÁN POSTÁZOM.