Magyar Helikon, Budapest, 1978 98 oldal · keménytáblás · ISBN: 963207436x · Fordította: Berczeli A. Károly, Eörsi István, Fodor András, Hárs György, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Kálnoky László, Lator László, Lothár László, Majtényi Zoltán, Molnár Imre, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó, Csoóri Sándor, Rab Zsuzsa, Rónay György, Somlyó György, Takács Zsuzsa, Timár György, Tótfalusi István, Viola József, Weöres Sándor, András László Spanyol szerelmes versek A szerelem sose szorul mentségre, magyarázatra. Önmagában hordja létjogát, még akkor is, ha vak, ha oktalan. Ez a kis versgyűjtemény is vállalja ezt a gyönyörű oktalanságot, könnyű szívvel lemond minden kurta röptű korszerűségről, csak a boldog, a kesergő, a dévaj, az áldozatos örök szerelem fonalára fűzi fel hét évszázad spanyol költészetét, Bölcs Alfonz király himnuszköntösű, de égi és földi szerelmet egyesítő fohászától Miguel Hernández pőrén parázsló, vérmes testiségéig. A kötéstáblán levő rajz Würtz Ádám munkája antológia baszk szerző katalán szerző magyar nyelvű portugál szerző spanyol szerző szerelem vers X. (Bölcs) Alfonz király (1221-1284): Dicsőítő ének (Tótfalusi István) Juan Ruiz, az hitai plébános (1283-1350): Példázat a kis termetű nőkről (Orbán Ottó) Diego Hurtado de Mendoza, az admirális (1364-1404): Körtánc (Tótfalusi István) Alfonso Álvarez de Villasandino (1375-1424): Dal, melyet Alfonso Álvarez egy hölgéyek kedvére és dicséretére szerzett (Molnár Imre) Juan Rodríguez del Padrón (1395-1452): A szerelem veszettsége gyötri (Orbán Ottó) Inigo López de Mendoza, Santillana márki (1398-1458): A bölcset jó sorsában (Lator László) Juan de Mena (1411-1456): Dal, melyet betegségében szerzett (Kálnoky László) Gómez Manrique (1412-1490): Egy hölgyre, aki elfedte arcát (Eörsi István) Juan de Tapia (1458 körül): Az Istenhez epedek (Rónay György) Jorge Manrique (1440-1479): Isten, magad, magam ellen (Orbán Ottó) Juan Álvarez Gato (1463-1509): Azon nótára: Nálam járt a szerelem, nem jön többé sohasem (Orbán Ottó) Gil Vicente (1465-1540): Most virít ki (Nagy László) Juan del Encina (1468-1529): Hogyha nem jössz (Weöres Sándor) Juan Boscán (148-1529): Hagyjál, ó hóhér gondolat, magamra (Orbán Ottó) Pedro Manuel Ximénez de Urrea (1486-1529): Népdal (Viola József) Juan de Timoneda (1490-1583): Nem, nem alszom egymagam! (Rab Zsuzsa) Cristóbal de Castillejo (1492-1550): Hívogató (Molnár Imre) Garcilaso de ala Vega (1501-1536): Gyanúk, melyek borús képzeletemben (Kálnoky László) Diego Hurtado de Mendoza (1503-1575): A féltékenység meghatározás (Kálnoky László) Diego Sánchez de Badajos (XVI. sz. első fele): Ne mutogasd (Nagy László) Sebastián de Horozco (1510-1580): Héjha, a lányok, a lányok (Orbán Ottó) Luis de León (1527-1591): Egy kevély hölgyre (Tótfalusi István) Baltasar del Alázcar (1530-1606): Dal (Nemes Nagy Ágnes) Fernán González de Eslava (1534-1601): Szonett (Fodor András) Fernando de Herrera (1534-1597): Érted halok, s rabod neked vagyok csak (Lothár László) Miguel de Cervantes Saavedra (1547-1616): A cigánylány (Tótfalusi István) Vicente Espinel (1551-1634): Fehér ivor, ki szívemig hatolva (Berczeli A. Károly) Juan Salinas de Castro (1559-1642): Egy hölgyre, aki nemtörődömséget színlele megmutatta harisnyakötőjét a doktornak (Eörsi István) Lupercio Leonardo de Argensola (1559-1613): Szonett (Takács Zsuzsa) Luis de Góngora (1561-1627): Ejhaj, lányok, múlik a Husvét (Nagy László) Lope Félic de Vega Carpio (1562-1635): Vigyázz, Zaide (Nemes Nagy Ágnes) Diego de Silva Y Mendoza, Salinas gróf: Szonett (Takács Zsuzsa) Pedro Soto de Rojas (1584-1658): A tavasz (Fodor András) Antonio de Solís (1610-1686): Egy hölgyhöz, megtudván, hogy négy szeretője volt (Jékely Zoltán) Francisco de trillo y Figueroa (1615-1680): Istenem, röpülnek a vadludak (Orbán Ottó) Juan Meléndez Valdés (1754-1817): Hasztalan menekvés (Majtényi Zoltán) Ramón de Campoamor (1817-1901): Ki írja meg? (Fodor András) Gaspar núnez de Arce (1834-1903): Lesbiához (Rónay György) Gustavo Adolfo Bécquer (1836-1870): Kifáradva a táncban (Orbán Ottó) Miguel de Unamuno (1864-1936): Szemed szomja (Orbán Ottó) Ramón del Valle-Inclán (1869-1936): Táncdal (Illyés Gyula) Antonio Machado (1875-1939): Gáláns leltár (Rab Zsuzsa) Juan Ramón Jiménez (1881-1958): Mezítelen (Tótfalusi István) Fernando Villalón (1881-1930): Saucejói magas fogház (András László) Pedro Salinas (1891-1951): Árnyak (Orbán Ottó) Jorge Guillén (1893): Magányos pőreséged (Timár György) Gerardo Diego (1896): Álmatlanul (Hárs György) Federico García Lorca (1898): Amparo (Nemes Nagy Ágnes) Dámaso Alonso (1898): A szerelem tudománya (Csóori Sándor) Vicente Aleixandre (1900): Neked, élőnek (Orbán Ottó) Luis Cernuda (1902-1963): Egy szót se szólt ő (Kálnoky László) Rafael Alberti (1902): Emlékezés a szerelemre holddal (Somlyó György) Ernestina de Champourcín (1905): Szerelem (Jékely Zoltán) Manuel Altolaguirre (1905-1959): Hogy bele ne haljak (András László) Miguel Hernández (1910-1942): Más fény nem kell nekem (Somlyó György) Diego Fernández Collado (1912): Az Ő hangja (Timár György) José Luis Cano (1913): Tajték (Timár György)
Angol