Hosszú út a trónig, bébi

Brett Shaw, IV. von Anstetten testőrezredese, jó időben van jó helyen, és a legutolsó pillanatban sikerül megakadályoznia egy merényletet; jutalmul elutazhat a Földre, ahol két hetet tölthet a XXVII. század közepére erősen megroggyant Spanyolország napfényes tengerpartján. A felhőtlennek ígérkező üdülést Gabriel Herites és a GAMMA érkezése zavarja meg: Shaw-nak sürgős jelenése van a déli sarkon, ahol a kutatók titokzatos tárgyra leltek egy kanyon mélyén. Shaw-t akkor éri az első meglepetés, amikor szembesülnie kell azzal, hogy a császár parancsára verbuválódott expedíció vezetője nem más, mint a hetekkel ezelőtt lapátra tett barátnője, a konteó-bolond és megrögzött Katedrális-kutató Angela Clarkson. A nő váltig állítja, hogy a kilométernyi jégtakaró alatt egy évszázadokkal ezelőtt elrejtett időgép található, amit Shaw egészen addig nem hajlandó elhinni, amíg be nem jut a titokzatos szerkezetbe. A bonyodalmak akkor kezdődnek, mikor Angela gyakorlatilag kipenderíti hősünket az időgépből és fegyvertelenül magára hagyja a XX. század negyvenes éveiben járó Japánban. Brett Shaw-nak egyetlen esélye marad visszatérni a jövőbe: bármi áron, de meg kell találnia azt a legendák homályába vesző, az időutazás technológiáját kifejlesztő Katedrálist, amelynek sosem hitt a létezésében.

Időutazás és titkos társaságok, alkímia és halhatatlanság, nyomozás egy történelmi korokon átívelő összeesküvés után; Fawcett féltucatnyi különböző témát és rengeteg szereplő sorsát kapcsolja össze egyetlen sodró lendületű történetbe, melyben nemcsak a múlt, de a jövő történései is új megvilágításba kerülnek.
Valóban hosszú volt az út Harrison Fawcett tizenhárom év után folytatja kultikus űropera sorozatát. A
Mysterious Universe első világátkötő-regényében a fénysebességgel érkező Brett Shaw páros lábbal rúgja be a sci-fi kalandregény-irodalom ajtaját, és garantáltan jobb szórakozást nyújt az olvasók számára, mint eddig bármikor.