A magyar nyelv első írásos emlékei a korai ómagyar korból valók, amelyet a honfoglalástól a 14. század közepéig szokás számítani. Ebből az időszakból mindössze négy rövidebb magyar nyelvű dokumentumokban további magyar szavak tízezrei maradtak ránk. Ezekben az ún. szórványemlékekben elsősorban nevek, illetve helyeket és személyeket jelölő kifejezések találhatók. Közülük - gazdag és sokrétű forrásértéküknek köszönhetően - elsősorban a helynevek keltették fel a kutatók érdeklődését. E nyelvi elemek vizsgálatával elsősorban nyelvtörténészek foglalkoztak, eredményeik azonban nemcsak a magyar nyelv történetéről alkotott képet gazdagították, hanem más történeti tudományokét is, főképpen a Kárpát-medence település - és etnikumtörténetét érintően.
Egy tökéletesen fekete, több ezer méter magas áthatolhatatlan kupola borul a város fölé - ez az "erőtér". A civilizáció összeomlásának korszakában burkolja így be magát az egyik főváros, hogy megvédje polgárait az eluralkodó káosztól, erőszaktól, fos...
Több mint félezer érem, bravúros rekordok, felejthetetlen pillanatok - az elmúlt évtizedekben a magyar olimpikonok sportnagyhatalommá tették az országot az ötkarikás játékokon elért eredményeikkel. Másodpercek, méterek, pontok és gólok azonban nem tu...
Szókratészt minden idők egyik legnagyobb gondolkodójaként tartjuk számon. Pedig nem volt tudós, nem írt semmit, egész életében tanulni akart. Úgy tartotta, "a vizsgálódás nélküli élet nem emberhez méltó élet". Meg volt győződve, hogy az elképzelések ...
Gazdag nyelv a magyar. Ha élünk bő lehetőségeivel, akkor egy nagy formátumú alkotás minősítésénél két szót is használhatunk: teljes és tökéletes. Pedig a kettő nem azonos: a teljesség a mű tartalmi gazdagságát jelzi, a tökéletesség a kivitelezés minő...
A nyilvánosságnak szánt beszélgetés mindig tanúbizonyság-tétel is. Senki sem tesz tanúbizonyságot a maga teljességében arról, aminek tanúja volt, csak annak bizonyos részleteiről. Alapvetően szinte csak arról, amiről kérdezik. Éppen ezért a kérdezőne...