A kötet írásai nem egy kitűzött terv szerint, egy ötlet megvalósítása során születtek, ám egymás mellé kerülve java részük mégis kirajzol talán egy alapeszmét, a benne megnyilvánuló nézőponttal. Ez pedig az alkotók és egyes alkotások történelmi-társadalmi s ennek következtében ideológiai-politikai távlatból történő láttatása. Annak vizsgálata és elemzése, hogyan befolyásolta vagy határozta meg egy-egy művész sorsának alakulását, egy-egy mű fogadtatását, majd az idő haladtával elfogadtatását, "kanonizálását" az államhatalmi akarat, az uralkodó világnézet kulturális-művészeti kiszolgáló s végrehajtó szervezeteivel, intézményeivel. Miért került egy fél évszázadnál is tovább tiltólistára a tizennégy nyelvre lefordított regényével (Szibériai garnizon) világsikert aratott Markovits Rodion, a Zátony miatt börtönbüntetésre ítélt Székely Mózes, alias Daday Loránd, s hogyan viselhette el az irredentából kommunistává "minősítés" vádját, s hogyan elhallgattatását a doni csatavesztést megéneklő Gellért Sándor, A magyarok háborúja költője.
Aztán az újabb idők, az irodalom szerepének, feladatának, a magyar nyelvhez és a hagyományainkhoz való viszonyának "felülvizsgálata" során, a "paradigmaváltás" következtében, a posztmodern egyeduralmával milyen ítéletek íródtak az olyan feledésre szántak fölött, mint Sütő András, Páskándi Géza vagy Szőcs Géza.
A képet árnyalhatják, színesíthetik a Szilágyi Istvánról szóló dolgozatok. A pályája végén megjelent köteteivel együtt Erdély klasszikus írói közé emelik a Kő hull apadó kútba szerzőjét.
Szilágyi István kolozsvári magyar író elsősorban prózaíróként, de talán leginkább regényíróként ismert. Kevésbé ismert - ha egyáltalán az - Szilagyi Istvan közírói, publicisztikai munkássága. Az a "termés", amely csaknem fél évszázad alatt, az 1963-t...
Angol