Az aromaterápiába a kakukkfű illóolaj köptető, hörgök görcsét oldó és fertőtlenítő hatása miatt légúti megbetegedések (légcső- és hörghurut, szamárköhögés, tüdőasztma) elleni,a kakukkfű fürdő régóta ismert terápia, amellyel a meghűlést még a kezdeti stádiumban lehet kezelni. A helyi vérbőséget előidéző hatása miatt a reuma kezelését kiegészítő, az antibakteriális és antifungális hatása révén pedig szájüregi gyulladások kezelésére alkalmas, valamint bőrápoló készítmények összetételében is szerepelhet. A kakukkfűről: A kerti kakukkfű virágos hajtásai mintegy 1-2,5% illóolajat tartalmaznak, ami azt jelenti, hogy 1 kg kakukkfű illóolaj előállításához 30-40 kg virágzó növény szükséges. melynek fő alkotórésze az erőteljes fertőtlenítő hatású timol (az illóolaj 30-70%-a), ami mellett a karvakrol (az illóolaj 3-15%) érdemel még említést. Az illóolaj színtelen, halványsárga vagy vöröses színű, illata intenzív, fűszeres, gyógynövényes, a fenolos alkotórésznek (timolnak) köszönhetően jellegzetes. A Benedek-rendi szerzetesek hozták Európába, kb. a XI. sz.-ban. Elég későn, hiszen a kakukkfű már 4000 éve használatos gyógy- és fűszernövény az őshazájában. I. e. 2000-ből származó ékírásos szövegek tudósítanak arról, hogy a suméroknál, a mai Irak területén a kakukkfüvet is termesztettek. A kerti kakukkfű az egyik legősibb gyógynövény. Valószínűleg a balzsamozó növényt jelentő ó-egyiptomi szóból ered. Erős illata és kitűnő fertőtlenítő hatása miatt az egyiptomiak ugyanis balzsamozásra használták olaját. Az ókori görögöknél a vitézséget, bátorságot jelképezte, háborúba készülő férjük ruhájára kakukkfüvet hímeztek az asszonyok. A timol népszerű fertőtlenítőszer volt, egészen az első világháborúig, ami alapvető „kakukkfűválságot” okozott. A világ kakukkfüvet olajának a zömét ugyanis Németországban állították elő, így amikor Anglia és Franciaország hadat üzent a németeknek, a harctéri fertőtlenítőszer rendkívüli hiányával is szembe kellett néznie. A világ minden táján szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvekben. 1719-ben Neumann Caspar fedezte fel illóolajának fő hatóanyagát, a timolt, a baktériumok, gombák, bélférgek fejlődését gátló anyagot. (A hindu népi orvoslás féregűző szere a kakukkfű) A kakukkfű illóolaj (Thymus vulgaris)| alkalmazása: Párologtatás: cseppentsen 4-6 csepp olajat az aromalámpa vízzel töltött részébe vagy a párologtatóba. Tisztító, élénkítő hatású. Tisztító szauna: adjunk a felöntőkanál vizéhez 4-6 csepp illóolajat, majd azt felkeverve öntsük a forró kövekre. Bedörzsölés: 1 teáskanál olívaolajban 1-3 csepp illóolajat elkeverünk, majd finoman a bőrbe masszírozzuk. Serkenti a vérkeringést, így segít a petyhüdt bőr elégtelen anyagcseréjének és zsírosodásának szabályozásában. Nagyon jól kezelhető vele a narancsbőr. Lábfürdő gombásodásra hajlamos láb ápolására: egy evőkanál sóra cseppentsünk 10-20 csepp illóolajat, majd 2-3 liter langyos vízben keverjük azt el. 15-20 percig áztassuk benne a lábat. Frissíti a láb bőrét, bőrnyugtató fertőtlenítő hatású. Szájvíz: 1-2 csepp illóolajat alaposan elkeverünk 2 dl desztillált vízzel, majd ezzel öblögetünk. Fertőtlenítő hatású. Jól keverhető az alábbi olajokkal: citrom, fenyő, eukaliptusz, grapefruit, levendula, zsálya, rozmaring, teafa. Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések: Ne használja várandósan, szopatatás idején! 3 évesnél fiatalabb gyermekeknek nem ajánlott, valamint epilepszia, magas vérnyomás, pajzsmirigy túltengésesek esetén!
Angol