Édes szemet nevel a napsugár Solt szőlőhegyén. A bágyadt őszi napsütésben, vöröslő levéltől vérző venyigék közt, örömtáncot lejt a szeptemberi fény. Csacsogó lányok harsány kacaja röppen, s fürge ujjak gyűjtik tőkék érett fürtjeit puttonyokba. Vén diófa árnyékában présház szendereg, ásító ajtaján át árnyat vet a hajnal. Komor lépcső vezet innen a föld gyomrába, hol hűvös, téglából rakott pince homálya őrzi féltett titkait. Pára csillan súlyos tölgyfa hordók dongáin, gyomrában nemes nedűt érlel, édes Muskotályt, bordó Kadart. Kicsiny szobát rejt a présház padlástere, hol pihenhet a szőlőműves, kémény, s kályha véd a fagytól télvíz idején.
Angol
